A NAP TÉMÁJA. Rémisztő diagnózis. Tököli Attila akkor ijedt meg legjobban, amikor mások szemében látta az aggodalmat Tököli: harc a gyilkos vírus ellen PIETSCH TIBOR NS, 2005-02-11 Tavaly nyáron, amikor Tököli Attila az 1. FC Köln csapatához igazolt, minden olyan szépnek tűnt. Szépnek, hiszen a 22-szeres válogatott upagyőztesként és bajnokként köszönt el a Ferencvárostól, abban a tudatban, hogy nagy szeretettel várják a hírnevéhez méltatlanul a Bundesliga második vonalában szereplő, de természetesen egy osztállyal feljebb vágyó csapatnál. A szeretet mellé ráadásul türelem is párosult: a kölni elöljárók azzal nyugtatgatták a Németországba sérülten költöző támadót, ideje, mint a tenger, a legfontosabb, hogy ne kapkodja el a felépülését. Aztán a hoszszas rehabilitációt követően Tököli Attila játékra jelentkezett, azonban sokat nem rúgott a labdába: napokkal a visszatérése után a válogatott edzőtáborában kapott a combjához egy jobblábas lövés nyomán. Újabb két hónapos pihenő… Mire a csatár legközelebb jelezte, hogy talpra állt, gyakorlatilag véget ért az őszi szezon. Minderre talán még legyintett is volna a 22-szeres válogatott futballista, mondván, ennyi belefér egy pályafutásba, csakhogy jött a január. Előbb vírusos torokgyulladás kötötte ágyhoz, majd még rosszabbra fordult a helyzet. Nagyon rosszra…   1/3 következő oldal A már-már elviselhetetlen fájdalmakra panaszkodó Tököli Attilát egy kölni klinikára kellett szállítani. A sebtiben elvégzett vizsgálatok egy meglehetősen súlyos és különösen ritka betegséget diagnosztizáltak nála. S anélkül, hogy túldramatizálnánk a helyzetet: napokig még az is kérdéses volt, hogy a 28 éves, kétgyermekes családapa képes lesz-e legyőzni a kórt… "Az egészségnél nincs fontosabb számomra" - sóhajtott fel február 10-én a támadó. Tegnap ugyanis már elmondhatta magáról, hogy szervezete legyűrte a nemritkán - szó szerint - gyilkos vírust (amelynek nevét az érintett kérésére nem írjuk le). Azt pedig az orvosok mondják róla, hogy immáron biztosnak tetszik a felépülése, és maradandó károsodás nélkül élheti tovább az életét. - Most bizonyosan ez a legfontosabb kérdés: hogy érzi magát? - Köszönöm, egyre jobban, a fájdalmaim lassan elmúlnak - felelte kölni otthonának ágyából Tököli Attila. - Már itthon fekszem, igaz, nem huszonnégy órán keresztül, tudniillik nem múlhat el úgy egy napom, hogy ne menjek vissza a klinikára vérvizsgálatra. - A történet végét már úgy-ahogy ismerjük, de elmesélné, hogyan kezdődött? - Két hete egyik pillanatról a másikra belázasodtam, ám nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek, arra gondoltam, hogy a torokgyulladásom újult ki. Illetve: azért bosszantott a dolog, mivel tudtam, néhány napig megint nélkülem zajlanak majd az edzések, és emiatt esetleg hátrányba kerülök a társaimmal szemben. Szóval, akkor még nem sejtettem, hogy ennél komolyabb a baj. A nagy fájdalomtól képtelen volt olvasni - Mikor érezte, hogy ez már több egy szimpla hőemelkedésnél, megfázásnál? - Két nap után egyre inkább fájt a derekam és a hátam, a végén már annyira, hogy a teljes éjszakát ébren töltöttem. Próbálkoztam fájdalomcsillapítokkal, csakhogy azok sem segítettek. Múlt szerdára - az időpontra pontosan emkékszem, hiszen a válogatott lépett pályára - már rendkívül rossz állapotba kerültem. A Szaúd-Arábia elleni találkozót az internet segítségével próbáltam nyomon követni, de a fájdalomtól, valamint a fájdalomcsillapítóktól már olyan homályosan láttam, hogy szinte képtelen voltam olvasni. És még volt rosszabb: éjszakára erősödött a fájdalom, miközben egyfolytában hánytam. Hajnalban már nem bírtam tovább, bevitettem magam a klinikára, ahol azonnal infúziót kötöttek rám, és csak nyomták, nyomták belém… A legborzasztóbb mégis az volt, hogy láttam a körülöttem lévők arcát: sugárzott róluk az aggodalom. - Ezek szerint akkor még nem árultak el önnek semmit. - De… Közölték, hogy valamilyen vírus támadta meg a szervezetem. - Bővebb információkkal mikor szolgáltak? - Csak azután, hogy kijöttem a kórházból. Mint említettem, naponta kell visszajárnom vérvételre, és az egyik látogatásom alkalmával mesélt el nekem mindent a kezelést vezető doktornő. Na, aznap éjjel megint nem aludtam, anynyira kikészültem a hallottaktól. - Ha nem akarja, nem kell elismételnie. - Elismétlem szívesen, már csak azért is, mert a szakértők szerint napjainkban ez az egyik legveszélyesebb vírus, amelyről ráadásul roppant keveset tudnak még. Ha valaki megkapja, három verzióra készülhet fel. A legenyhébb esetben a vesét támadja meg, ám a szervezet képes felülkerekedni ebben a harcban. Súlyosabb esetben szintén a vese kerül veszélybe, de maradandó károsodást okozhat: a beteg művesekezelésre szorulhat. A legsúlyosabb eset akkor áll fent, amikor a tüdőt támadja meg, ilyenkor azonban - mint azt a szemembe mondták - a doktor tehetetlen, a beteg pedig menthetetlen…   1/3 következő oldal Tököli: harc a gyilkos vírus ellen A baj forrása talán a kölni erdőben van Fájdalmasan múló hónapok